Na szóval ma végre szabadnapos voltam:D vártm már egy kis pihenésre, holott tudtam, hogy úgysem pihenni fogok, hanem találkozni a Pistivel. Felkeltem fél nyolckor, de hogy minek azt nem tudom. Fél kilenckor elkezdtem készülődni, felvettem az ingemet, egy toppot (amit Zsolám ballagására vettem) és egy legingset. Nem voltam csúnya. Kis smink... tényleg csak kicsi, mert most rá fogok arra szokni, hogy nem kell olyan sok, főleg úgy, hogy a melóhelyen nem is engedik, hogy sok legyen rajtad. Ugyanis rájöttem, hogy elég csak egy kis szemhéjpowder, meg egy jó minőségű szempilla spirál és máris tök szép szemet lehet belőle varázsolni:)
Na tehát 11kor Maritszigetre volt megbeszélve a tali. Késett 5 percet ^^'... ami igazából csak négy volt, de az öt jobban hangzik:D Mindegy, mondtam neki, hogy ezt most elnézem neki, mert én is késtem melóból:D:D
Nagyon sokat sétáltunk, igaz az elején kicsit döcögős volt, főleg a munkáról beszéltünk, de aztán beindult az egész dumaparti:) Ezerrel oltogattuk egymást. De nagyon jól éreztem magam. Kicsit esett az eső, meg hideg is volt, de aztán mérséklődött a levegő és annyira nem volt vészes. Margitszigetről elsétáltunk a Blahára, aztán rájöttünk, hogy nekem még nem kel mennem és elsétáltunk az Astoriára, onnan meg a Kálvin térre:D Jó volt nagyon.:D:D sokat beszéltünk, mondjuk főként ilyen semmilyen dolgokról. Aztán holnap meg váltjuk egymást a melóba, mert én 8ra megyek és 4kor jövök , ő meg 4re jön, szal csak egy szia, és annyi. Ez szerdáig:) Csütörtökön nem dolgozik, pénteken pedig mivel nekem biziosztás lesz, ezért nem tudom még mikorra megyek dolgozni... pedig pénteken egy műszakba lettünk volna.
Amúgy annyira jó, hogy végre valakivel jóban vagyok:) és nemis olyan nehéz megnyílni. Persze ilyen deto*os dolgokról nem beszéltem neki, meg ilyen nagyon személyes dolgokról, de megbízható. És tetszik az életfelfogása is, meg plusz pont, hogy van humorérzéke. Egyszóval tényleg nagyon élveztem, de csak ennyi. Anyum mondjuk nem örült neki, hogy találkozom vele, meg végig parázott.... de nem tudom neki elmagyarázni, hogy nem lesz semmi, hiszen csupán 13 évvel idősebb nálam. Egyszerűen nem hiszi el... Mindegy, szülők.
De nagyon fáradt vagyok... igazából tudom, hogy nagyon hamar el fog menni ez a nyár és utálni fogom magam, hogy nem hasznélom ki rendesen.
Evelinnel sem tudok úgy találkozni, ahogy szerettem volna, ráadásul a július húzósabb is lesz, mert úgy néz ki, hogy elég szar napokkal kell majd számolnia. Tudom, és bízom benne, hogy nem lesz semmi gond, de azthiszem tudom milyen érzés, mikor valaki olyan "távozik" az életedből, akit nagyon, de nagyon szeretsz. Mégha nem is örökre, vagy who knows... de tényleg hiszem, hogy Evelin erős. Az bánt a legjobban, hogy nem tudok ott lenni mellette, mikor ez bekövetkezik. Ő mindig ott volt, mikor nekem voltak problémáim és akkor én így cserben hagyom... Ezen még gondolkozom, mert ez nem fog így menni.

LOVE YA EBI<3

"Csak akkor sikerül a feldolgozás, ha időnként foglalkozunk a fájdalmas érzésekkel: ki kell bírni, túl kell élni őket, időt kell adni a fájdalom érzésének és megtapasztalásának. Újra meg újra. Nemcsak egyszer, hanem ismételten, amíg a fájdalom alább nem hagy."  Alfons Vansteenwegen