Gyorsan írok így edzés előtt. Kicsit ki vagyok bukva... nem a meló miatt. Most ez személyesebb annál..... anynira kurvára nincs időm semmire. barátnőimmel nem tudok találkozni, ami kicsit már röhej számba megy... nem gondoltam volna, hoyg ennyire, de ennyire el leszek "havazva"... meló, 5perc szusszanás, edzés, alvás. kb így néz ki egy átlagos napom... anynira haragszom magamra emiatt. Hogy pont akkor nem vagyok ott, mikor szükség lenne rám...
Meg ez... Ewe blogján olvastam, hogy ő meg any blogján olvasta, hogy szakított Qian-nel... őszintén megmondom én egy kicsit azért sajnálom. megéltem már szakítást, szerintem tudom milyen... Nagyon meglepődtem....
Ewére leszek csak kíváncsi. nem várom a 6.-át...:S

Annyira érdekes, hogy a nyárból, ha belegondolunk, nem sok van hátra... annyira hirtelen elment ez a két hét is már. Nekem melóval, másoknak haverokkal, megint másoknak semmit tevéssel. Annyit tudok, hogy el kéne kezdeni olvasni a kötelezőket, mert így arra sem lesz sok időm. És igazából szeretek is olvasni, de azt nem szeretem, ha megszabják nekem mit kell. De persze majd elolvasom őket.
Kell majd még koreaizni is meg japánozni is, amit sztem még ma el fogok kezdeni. Szeretnék 11.re belerázódni. Fontos lesz ez a két nyelv az életemben, azt hiszem. És ugyebár jövőévtől új japán tanár Marci sensei személyében, és egy kicsit félek is tőle. Hallottam, hogy kemény, ami önmagában nem is lenne gond, de Borihoz képest valószínüleg erős váltás lesz. Jut is eszembe Bori senseinek meg mindent bele, remélem jól érzi magát ott ahol van, vagy ott, ahova megy... nem is tudom pontosan,  hogy már elutazott e avagy sem.
Az már biztos, hogy az egyik legkedvesebb tanár volt számomra... tudom, hogy szeretett mindenkit és sosem tudott volna senkit sem megbántani...csakhát na, a végére már lehetett érezni, hogy egy kicsit sokat adunk magunkból, és ő ezt már nem bírja. Nyüglődött, mint mi...De Evelinnel mi még fogjuk látni  a jövő évi koreai órákon :)
Mindegyis.
A tegnapi napom egyébként nagyon jó volt. Igaz, kicsit pihenni akartam már, mert a munka azért elég megterhelő tud lenni. De végül úgy sikerült, hog ytalálkoztam volt osztálytársnőmmel, Almával. Nagyon jó volt, sok mindenről dumáltunk, ccsakhát az idő volt túl kevés. Kettőkor találkoztunk az Örsön, és neki 4re kellett menni a Ferenciek terére, mertt ment kapcsolat koncertre. Nővérem is ott volt tegnap, majd meg is kérdezem, hogy milyen volt, csak még nem ért haza. Aztán én meg találkoztam Pistivel. Akivel ugyancsak jól éreztem magam. Nagyon hamar elment az idő. Neki 7kor kellett volna találkoznia haverjával... erre így 7kor elindulunk és akkor jut eszembe, hogy basszus már rég mennie kellett volna... annyira elfelejtettem, ez a hülye meg nem szólt volna.
Szóval tényleg nagyon jó volt a tegnap... ma meg válogatott edzés, az utolsó. Szal így a vasárnapjaim is szabadok lesznek. Persze majd szeptemberben újra beindul minden, de most nyári szünet meg ilyenek...
That's all.

Kimaradt pár nap... nemis részletezném, talán csak annyi róla ,hogy nagyon élveztem és tényleg jól ment az elmúlt nem tudom hány nap. A mai nap mondjuk kevésbé volt iylen... A műszavezető kedves, meg bájos tényleg, csak így kérdi: "Kis szivem, még nem vagy készen a vendégtérrel? Egy óra alatt miért nem tudtál végezni vele? Pörgesd egy kicsit fel magad!" Mondtam volna, hogy anyád, de csak mosolyogtam és megcsináltam gyorsan mindent. Így reggel mindig úgy leizzadok... nagyon utálom. Aztán elküldtek kajálni. Közben kiderült, hogy Pisti nem jön be, pedig azt vártam, hogy mikor megy már haza az Era, aki egyébként nagyon, de nagyon szigorú. Őt ismeri az egyik rokonom, akin keresztült sikerült bejutnom.
Mindegy, tehát kajáltam, aztán kiküldtek még a bőr üléses fotelekhez, hogy oda, ahova beszorult a morzsaa, szedjem ki... gány egy munka. De itt tényleg MEGDOLGOZOL a pénzedért.
Aztán Ewe drága bejött Tunggal hozzám. Annyira, de annyira jól esett. Nem is nagyon voltam mondjuk velük, kiszolgáltam őket meg ilyenek, de nem nagyon tudtunk beszélgetni:( pedig tényleg annyira jól esett, hogy kijöttek oda a semmi közepére. Ilyen egy igazi, de igazi barátnő. Köszönöm, hogy vagy nekem:)
Aztán nagyon lassan telt az idő. De túl vagyok rajta... sokat kasszáztam és egyre jobban jövök bele. Aztán volt egy új lány,akinek segíteni kellett. Én meg úgy vagyok vele, hogy segítek, mert én is voltam kezdő, és az a lényeg, hogy minnél több hasznos munkaerő legyen. De aranyosnak tűnik.
Aztán villamoson telóztam Pistivel... aza gond, hogy tényleg bejön nekem. Csak hát 13 év, az 13 év. De nagyon aranyos. Csak nem tudom mi lesz. Szombaton talizunk munkán kívül is... akkor majd megbeszélünk mindent. Elmondom, hogy milyen kifogásaim vannak ezzel kapcsolatban, aztán lesz ami lesz...
De mindegy is, késő van, megyek alukálni, aztán holnap biziosztás, meg miegyéb és megint meló 11-től 7ig.

Na szóval ma végre szabadnapos voltam:D vártm már egy kis pihenésre, holott tudtam, hogy úgysem pihenni fogok, hanem találkozni a Pistivel. Felkeltem fél nyolckor, de hogy minek azt nem tudom. Fél kilenckor elkezdtem készülődni, felvettem az ingemet, egy toppot (amit Zsolám ballagására vettem) és egy legingset. Nem voltam csúnya. Kis smink... tényleg csak kicsi, mert most rá fogok arra szokni, hogy nem kell olyan sok, főleg úgy, hogy a melóhelyen nem is engedik, hogy sok legyen rajtad. Ugyanis rájöttem, hogy elég csak egy kis szemhéjpowder, meg egy jó minőségű szempilla spirál és máris tök szép szemet lehet belőle varázsolni:)
Na tehát 11kor Maritszigetre volt megbeszélve a tali. Késett 5 percet ^^'... ami igazából csak négy volt, de az öt jobban hangzik:D Mindegy, mondtam neki, hogy ezt most elnézem neki, mert én is késtem melóból:D:D
Nagyon sokat sétáltunk, igaz az elején kicsit döcögős volt, főleg a munkáról beszéltünk, de aztán beindult az egész dumaparti:) Ezerrel oltogattuk egymást. De nagyon jól éreztem magam. Kicsit esett az eső, meg hideg is volt, de aztán mérséklődött a levegő és annyira nem volt vészes. Margitszigetről elsétáltunk a Blahára, aztán rájöttünk, hogy nekem még nem kel mennem és elsétáltunk az Astoriára, onnan meg a Kálvin térre:D Jó volt nagyon.:D:D sokat beszéltünk, mondjuk főként ilyen semmilyen dolgokról. Aztán holnap meg váltjuk egymást a melóba, mert én 8ra megyek és 4kor jövök , ő meg 4re jön, szal csak egy szia, és annyi. Ez szerdáig:) Csütörtökön nem dolgozik, pénteken pedig mivel nekem biziosztás lesz, ezért nem tudom még mikorra megyek dolgozni... pedig pénteken egy műszakba lettünk volna.
Amúgy annyira jó, hogy végre valakivel jóban vagyok:) és nemis olyan nehéz megnyílni. Persze ilyen deto*os dolgokról nem beszéltem neki, meg ilyen nagyon személyes dolgokról, de megbízható. És tetszik az életfelfogása is, meg plusz pont, hogy van humorérzéke. Egyszóval tényleg nagyon élveztem, de csak ennyi. Anyum mondjuk nem örült neki, hogy találkozom vele, meg végig parázott.... de nem tudom neki elmagyarázni, hogy nem lesz semmi, hiszen csupán 13 évvel idősebb nálam. Egyszerűen nem hiszi el... Mindegy, szülők.
De nagyon fáradt vagyok... igazából tudom, hogy nagyon hamar el fog menni ez a nyár és utálni fogom magam, hogy nem hasznélom ki rendesen.
Evelinnel sem tudok úgy találkozni, ahogy szerettem volna, ráadásul a július húzósabb is lesz, mert úgy néz ki, hogy elég szar napokkal kell majd számolnia. Tudom, és bízom benne, hogy nem lesz semmi gond, de azthiszem tudom milyen érzés, mikor valaki olyan "távozik" az életedből, akit nagyon, de nagyon szeretsz. Mégha nem is örökre, vagy who knows... de tényleg hiszem, hogy Evelin erős. Az bánt a legjobban, hogy nem tudok ott lenni mellette, mikor ez bekövetkezik. Ő mindig ott volt, mikor nekem voltak problémáim és akkor én így cserben hagyom... Ezen még gondolkozom, mert ez nem fog így menni.

LOVE YA EBI<3

"Csak akkor sikerül a feldolgozás, ha időnként foglalkozunk a fájdalmas érzésekkel: ki kell bírni, túl kell élni őket, időt kell adni a fájdalom érzésének és megtapasztalásának. Újra meg újra. Nemcsak egyszer, hanem ismételten, amíg a fájdalom alább nem hagy."  Alfons Vansteenwegen

Ide is eljutottam.
Azzal a szándékkal nyitottam blogot, hogy leírjam Burger Kinges életem (majdnem) mindennapjait, és ha továbbra is kedvet kapok hozzá, akkor folytatom blogként:)
Első napomon 3napja túlestem. Vészesnek nem mondhatnám, sőt élveztem is:):)Szerintem nem olyan rossz. Bár mikor ezt mondtam a "kollégáimnak", mind mondták, hogy lesz még ez rosszabb is. Mindjárt gondoltam:D:D
Mindenesetre az első napot átvészeltem, és az a nyolc óra nagyon is hamar eltelt, egyszer sem volt olyan pillanatom, mikor sürgetés képpen ránéztem az órára.
Megírtam a papírokat, kitöltöttem mindenféle tesztbigyót, aztán megkaptam a rucit is:D majd lefotózom. Persze a menedzser egyből megjegyezte, hogy mossam ki:D Mondom szuppper.
Megkajáltattak olyan 10 körül, mert délben jön a csúcs, és addig mindenkit elküldenek kajcsizni, mert akkor már senkit nem engednek, hiszen minden dolgos kézre szükség van:D Kasszásnak lettem betanítva, mert a menedzser szerint szép pofim van:) Igaz, nem az első napon taníottak be. Akkor csak megmutattak szinte mindent, hogy pl a 4es burritó melyik kis edénykébe megy, meg a 8as hagymakarika, meg tököm tudja. Kb mindennek külön tobozkája van, de nem nehéz megjegyezni. Annál inkább megjegyezhetetlen a kassza... volt nem egyszer, hogy belesültem. Igaz, 3napja dolgozom ott... de az idegesít a legjobban, mikor megpróbálnak úgy kezelni, mintha már mindent értenél, és kb szarnak a fejedre... és közben még nyolcvan millió vendég van kkint.... az olyan ahhhhj. Tehát első nap csak szervíroztam a cuccokat a kasszásoknak, meg asztalt törölgettem, amit elég sűrűn kell, mert bármikor betoppanhat valami elennőrző főmufti, és mindennek csillognia kell. A wc-t fél óránként kell ellenőrizni, csúcsidőben pedig negyed óránként. Folyamatosan söprögetni kell, meg a tálcákat leszedni és leönteni róla a mocskot a szemetesbe. Nem nehéz, csak kb nap végére nem bírok lábra állni. Első napot tényleg nagyon élveztem, nem voltak szivatások, ellentétben a 2. nappal :S
A 2. nap úgy nézett ki, hogy bementem elvileg 4től 9ig. Persze,hogy kések, miért is ne késnék... elvileg úgy van, hogy 55re díszmagyarban kell állni. Nos, nekem ez a beállósdi elcsúszott 05re... erre a menedzse meglát: "kisasszony, magának 55re kész kellett volna lenni"... mondom basszus, második nap és így elk*rom... mindegy is. Ezután kezdődött a balszerencsék sorozata. Beállok segíteni meg ilyenek, erre jön a menedzser és mondja, hogy úgy siettesem a betanulást, hogy fél hétkor kapok egy kasszát... szuper. Nagyjából átvettük a dolgokat, azthittem megértem, de mégsem. Elcsesztem... de nagyon. Ki is voltam akadva, nem kicsit... Mindegyis. Volt 2 csaj, akiket utálok. Segíteni segítenek, ha olyan napjuk van. Erre az egyik benyögi, persze mézesmázos pofával, mert az elmaradhatatlan, hogy "kimennél tálcázni, ha megkérlek. És az asztalokat is letörölnéd, meg felsöpörnél?" Mondom neki, hogy igen... le akart foglalni, mert elrontottam egy rendelést, mikor még csak a második napom volt. Igaza is van, rettentő vagyok. De van egy másik csaj, aki viszont végig annyira elbűvölő és kedves volt, nagyon sokat tudott segíteni...:D Örök hálám neki.
Aztán menedzser látta, hogy le vagyok törve, és mondta, hogy "Hagyd a picsába a törölgetést" és kihívott beszélni. Kicsit paráztam, hogy mi lesz, de nagyon kedves volt. Megkérdezte, hogy mi volt a baj, és mondta, hogy ne foglalkozzak azzal a két csajjal, mert ők tényleg szarnak az egészre. Egy kicsit így megnyugodtam. Aztán minden zökkenőmentesen ment, a végén csak tálcákat törölgettem és 9kor elis húztam a csíkot:)

Este, mikor elindultam kifelé a burgerből, összetalálkoztam a menedzserrel, aki mondta, hogy legközelebb szóljak, ha elmegyek (igaz, hogy előtte ő mondta, hogy ha kilencig végezem a törölgetéssel, akkor agyő, mehetek haza :)) de szólni kell ezekszerint. Aztán írt egy smst... (biztos megnézte a telószámot az adataimnál) és így írja, hogy legközelebb tényleg szóljak, mert más menedzser (több is van) leharapná a fejemet. Mondom neki, hogy oké, megjegyzetem, és megköszöntem neki a lelki fröccsöt, meg mindent, amiben segített. Aztán írja, hogy csak azt nem tudja, hogy honnan lehetek neki ennyire ismerős, mondtam erre, hogy nem tudom, de én is kiváncsi lennék, mert  nekem pl egyáltalán nem rémlik, hogy találkoztunk volna valahol. Erre írja, hogy lenne e kedvem vele beszélgetni, meg sétálgatni. Akik ismernek, azok tudják, hogy milyen vagyok ilyen helyzetekben. Nem utasítok vissza senkit sem. Nagy hiba, de sajnos ez nálam nem változik. Ezzel meg csak azt érem el, hogy egyre jobban belelovagolom magam a dolgokba, és már nem tudok belőle kiszállni, csak kínkeservesen. Szerintem bejövök a menedzsernek, az olyan smsek után, hogy "mondtam már, hogy szép a szemed?", meg " szimpi vagy nekem"... szal már nyakig benne vagyok, és mivel eligérkeztem neki a talira, ezért holnap muszáj finoman közölnöm vele, hogy egyrészt a nagy korkülönbség, másrészt az azonos munkahely miatt ez sajnos nem fog menni (30 éves egyébként... én meg 17 vagyok). Helyes, meg aranyos, meg nagyon segítőkész, de sajnos ez így most nem... nehéz lesz, mert nem vagyok az a típus, aki megbánt másokat, holott ez nem is lehet megbántás. A találkozót meg azért is fogadtam el, mert nagyon gáz lett volna úgy a szemébe nézni meló közben, hogy visszautasítom... hiszen még 2 hónapig legalább vele fogok dolgozni...
Na akkor jöjjön a 3. nap...

3.nap: 8ra mentem, de apu vitt, reggelenként mindig el tud cipelni. Beálltam a feltöltögetéses cucmóba, szerényeket takarítottam, és sztem a sok hajolgatás miatt meg is fájdult a hátsm, meg nap végére nem is éreztem a lábam:S de bírom még. Ablakot mostam, ami szintén nagyon nagyon nehéz meló, hiszen mondhatni az egész burgerking egy nagy nagy ablak:D:D de mindegy, nem kellett teljesen megcsinálnom. Aztán kaptam kasszát, és mostmár főállású kasszás lettem:) reggel nehézkesen ment... két csajnak egy egész kis rendelást kellett (volna) teljesítenem... erre kb elpöcsöltem 20 percet... aztána  végén  mikor rá kellett tennem a tetőt a palacsintás dobozára, így mondja, hogy nem kell doboz, csak menjünk már... mondom baszki.
Kicsit megint bedurciztam, de nemadom fel, 3 napja vagyok és muszáj megtanulnom a kasszát. Az első csúcsra már bele is jöttem, a menedzser (csaj) megis dícsért, hogy nagyon ügyes vagyok stb stb. szal ez az egy pozitívum, no meg az, hogy a két picsa nem volt. Yeeey:D De persze a kassza sem megy flottul, mindig kérek segítséget meg ilyenek, hogy inkább ne rontsak el semmit... de majd lesz idő, mikor végre teljesen belejövök:)
A mai napot egész jónak mondhatom. Két rendelés között mindig takarítgattam asztalt. És mikor végeztem, a menedzser megkért, hogy szaladjak át a Tescoba 3kg vöröshagymáért:D:D szal bízik bennem. Adott egy ezrest, visszavittem belőle kétszázat, meg a blokkot, hogy lássa, hogy nem költöttem semmivel sem többet:)
Elégedett vagyok magammal.xD Hazaértem 6ra, kajáltam (mert 10 óta semmit nem ettem, de nem is voltam éhes, csak mikor beléptem az itthoni ajtón:))
Mostmeg zenét hallgatok, meg facebook meg ilyenek. Jövőhéten pedig hétfőtől péntekig 8tól 16ig leszek. Szal tudok menni edzésre végre.
De EWELIN üzenem, hogy ezerszázalék, hogy találkozni fogunk jövőhéten, megoldom valahogy!!!!
Ezen a héten csak egyszer voltam, és már hiányom van. Csőcsá ;P

SZERK: mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni, mindig a vendégnek van igaza:):)