Ide is eljutottam.
Azzal a szándékkal nyitottam blogot, hogy leírjam Burger Kinges életem (majdnem) mindennapjait, és ha továbbra is kedvet kapok hozzá, akkor folytatom blogként:)
Első napomon 3napja túlestem. Vészesnek nem mondhatnám, sőt élveztem is:):)Szerintem nem olyan rossz. Bár mikor ezt mondtam a "kollégáimnak", mind mondták, hogy lesz még ez rosszabb is. Mindjárt gondoltam:D:D
Mindenesetre az első napot átvészeltem, és az a nyolc óra nagyon is hamar eltelt, egyszer sem volt olyan pillanatom, mikor sürgetés képpen ránéztem az órára.
Megírtam a papírokat, kitöltöttem mindenféle tesztbigyót, aztán megkaptam a rucit is:D majd lefotózom. Persze a menedzser egyből megjegyezte, hogy mossam ki:D Mondom szuppper.
Megkajáltattak olyan 10 körül, mert délben jön a csúcs, és addig mindenkit elküldenek kajcsizni, mert akkor már senkit nem engednek, hiszen minden dolgos kézre szükség van:D Kasszásnak lettem betanítva, mert a menedzser szerint szép pofim van:) Igaz, nem az első napon taníottak be. Akkor csak megmutattak szinte mindent, hogy pl a 4es burritó melyik kis edénykébe megy, meg a 8as hagymakarika, meg tököm tudja. Kb mindennek külön tobozkája van, de nem nehéz megjegyezni. Annál inkább megjegyezhetetlen a kassza... volt nem egyszer, hogy belesültem. Igaz, 3napja dolgozom ott... de az idegesít a legjobban, mikor megpróbálnak úgy kezelni, mintha már mindent értenél, és kb szarnak a fejedre... és közben még nyolcvan millió vendég van kkint.... az olyan ahhhhj. Tehát első nap csak szervíroztam a cuccokat a kasszásoknak, meg asztalt törölgettem, amit elég sűrűn kell, mert bármikor betoppanhat valami elennőrző főmufti, és mindennek csillognia kell. A wc-t fél óránként kell ellenőrizni, csúcsidőben pedig negyed óránként. Folyamatosan söprögetni kell, meg a tálcákat leszedni és leönteni róla a mocskot a szemetesbe. Nem nehéz, csak kb nap végére nem bírok lábra állni. Első napot tényleg nagyon élveztem, nem voltak szivatások, ellentétben a 2. nappal :S
A 2. nap úgy nézett ki, hogy bementem elvileg 4től 9ig. Persze,hogy kések, miért is ne késnék... elvileg úgy van, hogy 55re díszmagyarban kell állni. Nos, nekem ez a beállósdi elcsúszott 05re... erre a menedzse meglát: "kisasszony, magának 55re kész kellett volna lenni"... mondom basszus, második nap és így elk*rom... mindegy is. Ezután kezdődött a balszerencsék sorozata. Beállok segíteni meg ilyenek, erre jön a menedzser és mondja, hogy úgy siettesem a betanulást, hogy fél hétkor kapok egy kasszát... szuper. Nagyjából átvettük a dolgokat, azthittem megértem, de mégsem. Elcsesztem... de nagyon. Ki is voltam akadva, nem kicsit... Mindegyis. Volt 2 csaj, akiket utálok. Segíteni segítenek, ha olyan napjuk van. Erre az egyik benyögi, persze mézesmázos pofával, mert az elmaradhatatlan, hogy "kimennél tálcázni, ha megkérlek. És az asztalokat is letörölnéd, meg felsöpörnél?" Mondom neki, hogy igen... le akart foglalni, mert elrontottam egy rendelést, mikor még csak a második napom volt. Igaza is van, rettentő vagyok. De van egy másik csaj, aki viszont végig annyira elbűvölő és kedves volt, nagyon sokat tudott segíteni...:D Örök hálám neki.
Aztán menedzser látta, hogy le vagyok törve, és mondta, hogy "Hagyd a picsába a törölgetést" és kihívott beszélni. Kicsit paráztam, hogy mi lesz, de nagyon kedves volt. Megkérdezte, hogy mi volt a baj, és mondta, hogy ne foglalkozzak azzal a két csajjal, mert ők tényleg szarnak az egészre. Egy kicsit így megnyugodtam. Aztán minden zökkenőmentesen ment, a végén csak tálcákat törölgettem és 9kor elis húztam a csíkot:)

Este, mikor elindultam kifelé a burgerből, összetalálkoztam a menedzserrel, aki mondta, hogy legközelebb szóljak, ha elmegyek (igaz, hogy előtte ő mondta, hogy ha kilencig végezem a törölgetéssel, akkor agyő, mehetek haza :)) de szólni kell ezekszerint. Aztán írt egy smst... (biztos megnézte a telószámot az adataimnál) és így írja, hogy legközelebb tényleg szóljak, mert más menedzser (több is van) leharapná a fejemet. Mondom neki, hogy oké, megjegyzetem, és megköszöntem neki a lelki fröccsöt, meg mindent, amiben segített. Aztán írja, hogy csak azt nem tudja, hogy honnan lehetek neki ennyire ismerős, mondtam erre, hogy nem tudom, de én is kiváncsi lennék, mert  nekem pl egyáltalán nem rémlik, hogy találkoztunk volna valahol. Erre írja, hogy lenne e kedvem vele beszélgetni, meg sétálgatni. Akik ismernek, azok tudják, hogy milyen vagyok ilyen helyzetekben. Nem utasítok vissza senkit sem. Nagy hiba, de sajnos ez nálam nem változik. Ezzel meg csak azt érem el, hogy egyre jobban belelovagolom magam a dolgokba, és már nem tudok belőle kiszállni, csak kínkeservesen. Szerintem bejövök a menedzsernek, az olyan smsek után, hogy "mondtam már, hogy szép a szemed?", meg " szimpi vagy nekem"... szal már nyakig benne vagyok, és mivel eligérkeztem neki a talira, ezért holnap muszáj finoman közölnöm vele, hogy egyrészt a nagy korkülönbség, másrészt az azonos munkahely miatt ez sajnos nem fog menni (30 éves egyébként... én meg 17 vagyok). Helyes, meg aranyos, meg nagyon segítőkész, de sajnos ez így most nem... nehéz lesz, mert nem vagyok az a típus, aki megbánt másokat, holott ez nem is lehet megbántás. A találkozót meg azért is fogadtam el, mert nagyon gáz lett volna úgy a szemébe nézni meló közben, hogy visszautasítom... hiszen még 2 hónapig legalább vele fogok dolgozni...
Na akkor jöjjön a 3. nap...

3.nap: 8ra mentem, de apu vitt, reggelenként mindig el tud cipelni. Beálltam a feltöltögetéses cucmóba, szerényeket takarítottam, és sztem a sok hajolgatás miatt meg is fájdult a hátsm, meg nap végére nem is éreztem a lábam:S de bírom még. Ablakot mostam, ami szintén nagyon nagyon nehéz meló, hiszen mondhatni az egész burgerking egy nagy nagy ablak:D:D de mindegy, nem kellett teljesen megcsinálnom. Aztán kaptam kasszát, és mostmár főállású kasszás lettem:) reggel nehézkesen ment... két csajnak egy egész kis rendelást kellett (volna) teljesítenem... erre kb elpöcsöltem 20 percet... aztána  végén  mikor rá kellett tennem a tetőt a palacsintás dobozára, így mondja, hogy nem kell doboz, csak menjünk már... mondom baszki.
Kicsit megint bedurciztam, de nemadom fel, 3 napja vagyok és muszáj megtanulnom a kasszát. Az első csúcsra már bele is jöttem, a menedzser (csaj) megis dícsért, hogy nagyon ügyes vagyok stb stb. szal ez az egy pozitívum, no meg az, hogy a két picsa nem volt. Yeeey:D De persze a kassza sem megy flottul, mindig kérek segítséget meg ilyenek, hogy inkább ne rontsak el semmit... de majd lesz idő, mikor végre teljesen belejövök:)
A mai napot egész jónak mondhatom. Két rendelés között mindig takarítgattam asztalt. És mikor végeztem, a menedzser megkért, hogy szaladjak át a Tescoba 3kg vöröshagymáért:D:D szal bízik bennem. Adott egy ezrest, visszavittem belőle kétszázat, meg a blokkot, hogy lássa, hogy nem költöttem semmivel sem többet:)
Elégedett vagyok magammal.xD Hazaértem 6ra, kajáltam (mert 10 óta semmit nem ettem, de nem is voltam éhes, csak mikor beléptem az itthoni ajtón:))
Mostmeg zenét hallgatok, meg facebook meg ilyenek. Jövőhéten pedig hétfőtől péntekig 8tól 16ig leszek. Szal tudok menni edzésre végre.
De EWELIN üzenem, hogy ezerszázalék, hogy találkozni fogunk jövőhéten, megoldom valahogy!!!!
Ezen a héten csak egyszer voltam, és már hiányom van. Csőcsá ;P

SZERK: mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni, mindig a vendégnek van igaza:):)